A Dal 2018:
Noémo - "Levegőt!"

Levegőt!

A fák a domb tövén egy férfiről mesélnek
Szakálla földig ér és barátja a szélnek
Régen él a völgyben, mindig máshol ébred
Vizes levél után száraz gallyon lépked

A lába mindig tudja, merre visz az útja
Az ágak között kezét jó magasra nyújtja
Napsütésben fürdik, megemelt kalappal
Hálát ad az égnek minden egyes nappal

Együtt szomjazunk egy esőcseppre várva
Halkan illanó, lágyan lebegő
Minden körbeér, készülünk az árra
A merüléshez veszünk levegőt

Nincs néki ismerőse, sem neve, se múltja
Hogy igaz-e vagy képzelt, a jóég sem tudja
Tiszta forrásvizet kortyol minden reggel
Ha látnád, azt gondolnád, milyen boldog ember

Itt van ő és én
A szikla peremén
Az Isten tenyerén
Laj-hi-ja-hi-ja
Laj-hi-ja-hi-ja

Együtt szomjazunk egy esőcseppre várva
Halkan illanó, lágyan lebegő
Minden körbeér, készülünk az árra
A merüléshez veszünk levegőt

Együtt szomjazunk egy esőcseppre várva
Halkan illanó, lágyan lebegő
Minden körbeér, készülünk az árrа
A merüléshez veѕzünk levegőt

Levegőt, levegőt
Levegőt, levegőt
Levegőt, levegőt
Levegőt, levegőt

Levegőt