Hungarian Selection 1997:
Péter Popper - "Szavak nélkül"

Szavak nélkül

Tiszta a kép, jól tudom, hogy hol hibázom:
Nekem a csend egy kés, amellyel úgy dobálom szívedet
Hogy így majd elhiszed
Nekem úgyis éppúgy fáj, mint neked

Mondani én nem fogom, hogy szépnek látlak
Hiába fáj, bármit érzel mégis bántlak – azt hiszem
Sosem nem lesz másmilyen
Hisz a csend ilyenkor könnyebb nekem

Szótlan volt száz éjszakánk
Csendjében fáztál talán
Tudom, hogy így ékel jégfalak közé
Minden szó, mit elmondanék

Megsimogatsz, egy szót se szólok, – s máris bánom
Kimondanám, de jobb talán ha zongorázom – s te hallgatod
És én csak gondolom
Hogy ez többet mond, mint száz mondatom

Ha túl sok a szó, bántanál, hisz látod lelkem
Szavam a csend, így nem hagyom, hogy olvass bennem – hallgatok
Magamba fordulok
És a csend ilyenkor véd, jól tudod

Szótlan volt száz éjszakánk
Csendjében fáztál talán
Tudom, hogy így ékel jégfalak közé
Minden szó, mit elmondanék

Néhány szó lázad bennem, félelmem fojtja tán belém
Gondoltam úgyis érzed, félek, hogy mégsem érted
Mért jobb a teljes némаѕág